„Vannak világos és sötét mesketék. A világos mesketék könyvekben
lapulnak, és ha este föllapozzuk őket, a szemünkbe világítanak, és
nem hagynak elaludni. A sötét mesketék a szoba sarkaiban kuporognak.
Csak akkor jönnek elő, amikor már egészen sötét van. Bebújnak a takarónk
alá, és amikor jól megszívják magukat álomillattal, akkor sutyorogni
kezdenek. Kuncognak is közben, mert mindig jókedvűek. Aztán hamar
elálmosodnak, elterülnek a párnán. Jó velük elaludni.“ 

N. Tóth Anikó könyvében gyerektémákról egy gyerek mesél, így itt hétköznapi szereplőkkel mesébe illő történések zajlanak. Meghitten otthonos, ismerős gyerekvilág nyílik meg a szövegekben, melyeknek legfontosabb vonzereje az egyszerű, gyermeki, nyelvjátékokban kibontakozó humor. És a könyv a legtitkosabb gyermeki vágyakat is elsuttogja: a legjobban vágyott dolog a szülők figyelme.
Békés Rozi derűs, élénk színű illusztrációkat készített: úgy klasszikus, hogy nem lesz anakronisztikus, ugyanakkor a szövegek hangulatához illően kedves, de nem édeskés figurákkal erősíti a szöveget.