Tartalom kategória bejegyzései

Itt a vége?

A világos és sötét mesketék egy nap összefutottak a történetek keresztútján. Úgy megörültek, hogy rögtön nagy bulit csaptak, és elhatározták, hogy soha többet nem válnak el egymástól. Azóta is boldogan élnek ennek a könyvnek a lapjain. S ha a könyv lapjai el nem fogytak volna, bizony az én zárómesketém is tovább tartott volna.

ittavege

Ha megnövök

Ma fogalmazást kellett írni arról, mi leszek, ha nagy leszek. Fel is olvastuk azon melegében.
Minden lány énekesnő szeretne lenni. Vagy színésznő.
Minden fiú menedzser szeretne lenni. Vagy vezérigazgató.
Hát ez elég uncsi.
Én feltaláló szeretnék lenni.
Feltalálnám, hogyan lehetnék hétfőn hajóskapitány, kedden filmrendező, szerdán állatidomár, csütörtökön riporter, pénteken fodrász, szombaton dzsesszdobos, vasárnap úszómester, reggel cukrász, délben nyomozó, este mentős. Mert ez mind egyszerre érdekel. De a fogalmazásom egyáltalán nem tetszett Zsuzsa néninek. Úgy látszik, neki az énekesnők, a színésznők, a menedzserek és a vezérigazgatók szimpatikusabbak.
Úgy döntöttem, egyelőre nem növök meg. Legalábbis nem hamarkodom el. Addig sem kell foglalkozást választanom.

hamegnovok

A színes ceruzák rejtélyes eltűnéséről

Anya nem érti, hogy tűnhetnek el egyik napról a másikra a színezőim a tolltartómból. Főleg a piros. Megpróbálja kitalálni: biztos nem teszem őket vissza a helyükre, ezért lepotyognak az asztalról és elgurulnak. Rögtön bezzegel is: a többi gyerek bezzeg jobban vigyáz a ceruzáira. És elmondja, hogy neki milyen fárasztó mindez: más szülőknek biztos nem kell minden estét hosszú korholással tölteni. Én pedig megpróbálom meggyőzni anyát: mostanában biztos kíváncsi természetű, kalandvágyó, izgága színezőket árulnak, talán nem férnek a bőrükbe, és így a tolltartóba se, ezért szétnéznek egy kicsit a világban. Valószínűleg kipróbálnak más asztalokat, más füzeteket, valószínűleg belesimulnak más ujjakba. Vélhetőleg beleheverednek más tolltartókba. És ha nem érzik jól magukat az adott helyen, akkor továbbállnak. Anya nem nagyon hisz nekem, kelletlenül csóválja a fejét. De amikor hazajön a szülői értekezletről, beismeri, hogy igazam lehet, mert a többi gyerek szülei is beszámoltak a színes ceruzák rejtélyes és rendszeres eltűnéséről. Egy darabig most biztos szünetel a bezzegelés és a korholás.

aszinesceruzakrejtelyeseltunese1

aszinesceruzakrejtelyeseltunese2

Írogatás

Az utóbbi időben leromlott az írásom – Zsuzsa néni szerint kissé, anya szerint borzasztóan. Szerintem inkább vicces, hogy az egyik betű dagi, a másik meg túl gebe, némelyik kíváncsian ágaskodik a felső vonal fölé, valamelyik lazán lelóg az alsó vonal alá, a legtöbb pedig két vonal között vonaglik vagy éppen lustán elnyúlik, néha pedig úgy táncolnak ki a tollam alól, hogy nem győzöm követni őket. Ezért hagyom le az ékezeteket is. Aztán a nagy pörgésben olvashatatlan gúzsba gabalyodnak össze, és mivel úgyse lehet őket szétválasztani, inkább átfirkálom az egészet. A firkák miatt anya kitépi a lapot, és akkor kezdhetem újra az egészet. De bármennyire igyekszem, sose sikerül sokkal szebbre.
Az egyik házi feladat láttán aztán anya végképp megelégelte a dolgot. Kapta magát, nyakába vette a várost, és addig ment, mendegélt, míg meg nem találta, amit keresett. Nemsokára elém tett egy csomagocskát. Csodálkoztam is, hogy jutalmat kapok az elrontott lapokért, a ronda írásért… A csomagban tollak voltak, méghozzá nem is akármilyenek! Eddig csak a muszáj-kék írótollat és a rémes-piros javító-tollat ismertem, ezek meg csoda-színesek! Ráadásul anya szerint kizárólag gyöngybetűket írnak. És láss csodát: amint kézbe veszem egyiket-másikat, csak úgy gördülnekgurgolyáznak- gyöngyöznek szép sorjában, engedelmesen a színes betűk, sokszínű szavak, tarka mondatok! Meglepetésnek pedig pompás illatok szállnak a sorok közül, mert illatos tintával töltötték meg a tollakat!
Egycsapásra feljavult az írásom. A tancsi is egyre dicsér, még a fogalmazásaim is tetszenek neki. Ezért mostanában szívesen írogatok szépen: gyöngyösen-illatosan-színesen.

irogatas

A táskába pakolás gyötrelmei

Minden este – kivétel péntek és szombat – be kell pakolni a sulitáskába a másnapra szükséges holmit. Előbb van az órarend szerinti válogatás, ez még elmegy. Bár némelyik füzet szívesen bújócskázik velem: a nyelvtanfüzet például egyszer a szennyeskosárból került elő. A holnapi könyvek meg néha összekeverednek vagy összeverekednek a tegnapiakkal. Néha kell még vinni ezt-azt: olvasásra kedvenc könyvet, rajzra falevelet, erdei iskolába fizetendő részletet, faliújságra képet, Vikinek dévédét. Aztán jön a neheze: a füzeteket be kell rakni a füzettartóba, ami sose megy, mert többen vannak, mint a hely. A könyveket meg címlapjukkal fölfelé kell egymásra rendezni, semmi tótágas! Ez persze időrablás. És minden gondosság ellenére buzgón kunkorodnak a szamárfülek, és szétgurulnak a ceruzák. Végül valami mindig kikandikál felül, nem lehet becsukni a táskát. Persze, hisz mindenféle kacatok halmozódnak takaros rétegekben a táska alján, úgymint üres cukorkáspapír, ceruzafaragvány, telefirkált papírlap, a lovam nyerge, a Barbi fél topánkája, alig használt papírzsepi, kindertojásbelső, báli meghívó, Fruzsi hajpántja, Dani angol szótárfüzete, két zörgő gesztenye, eldugult szívószál, sehova se illő puzzle-darab, tavalyi kártyanaptár, lyukas tízórais zacskó, múlt heti kiflivég, törött cédétok, összegyűrt szerelmeslevél. Ki kéne őket onnan takarítani. De akkor kezdhetném elölről a munkát. Kirakodás, bepakolás. Közben már itt az ágybaparancsolás ideje. Sose viszem el szárazon. Még zuhanyoznom is kell.

ataskabapakolasgyotrelmei

Mosdószörny

A mosdóba csak egyesével mehetünk. Ez elég buta szabály. Néha kiesik a kilincs, vagy két kézzel sem zárható a csap. Az ajtó olykor be-, az ember meg gyorssegélyre szorul. Amire legalább kettesével lenne esély. A titkokat is ott a legjobb megbeszélni; igaz, ettől ottfelejtenénk magunkat a pisi-hypószappanszagban. Nem beszélve a mosdószörnyről, akit Réka fedezett föl. Iszonyodva mesélte, hogy matatott és kaparászott, sziszegett és pisszegett valami a szomszéd fülkében, még a nadrágját se gombolta be, úgy menekült az osztályba rémületében. Aztán persze kiderült, hogy Dani bújt el a lányvécében. Nem tudhatta, hogy a kilincs belül időnként kirepül. Így hát szépen bentrekedt a pisi-hypó-szappanszagban. Szólni vagy kiáltani persze nem mert, nehogy lelepleződjön. A tancsi rögtön észrevette a Dani-hiányt, elrohant nyomozni, mi meg örültünk, mert elmaradt a fél matek. A megtalált Dani jó kis fejmosást kapott, amin nagyokat kuncogtunk, majd ezt követte egy tudományos tancsielőadás, ami korántsem győzött meg arról, hogy mosdószörnyek márpedig nincsenek. Néha én is hallok kattogást és zubogást, fura nyikkanást a szomszéd fülkéből…
Elég baj, hogy a mosdóba azóta kiváltképp csak egyesével mehetünk!

mosdoszorny

Hőha

Amíg mi a suliudvaron sétálgatunk, álldigálunk vagy rohangálunk ebéd után, Ági néni, Marika néni és Betti néni folyton arról panaszkodnak, hogy baj van a hidegrendszerükkel. A múlt héten Vivi kihallgatta őket, mert ő mindig tudni akarja, miről beszélgetnek a felnőttek. Tegnapelőtt Zoli is hallotta, ma meg én voltam fültanúja a sopánkodásnak. Biztos a hidegrendszerük meghibásodása miatt zsörtölődnek, morgolódnak, szitokzatoskodnak olyan sokat az utóbbi időben. Hát nem csoda, a híradóban is mindig bemondják, hogy felborult a hőháztartás. Ha felolvadt a hidegrendszerük, miért nem teszik be egy-két napra a mélyhűtőbe? Hiába felnőttek, mégse tudják?
Majd javasolom nekik ezt a megoldást, hogy kevesebb legyen a zsörtölődés, morgolódás, szitokzatoskodás.

hoha

A dicséret kivívásának fortélyai

Pannit azért dicsérgetik, mert minden héten új ruhában jön. Könnyű neki, ruhaüzletük van! Andrist azért dicsérgetik, mert mindig új játékokat hoz. Naná, az apukája külföldön szerzi be a játékcsodákat! Fruzsi azért kap sok dicséretet, mert folyton új frizurája van. Persze, a nagytesója fodrász! Bencét azért dicsőítik, mert bármikor simán szembeszáll a felső tagozatosokkal, az osztályban pedig egyenesen verhetetlen. Hogyne, hiszen az anyukája az igazgatóhelyettes! Szünetekben Emese tornamutatványokra tanítja a barátnőit, és nem győzi dicsérni őket, csak hogy szót fogadjanak neki. Pedig némelyik olyan bénán mozog! Cinti, Peti és Bogi minden órán egyfolytában jelentkeznek. Azon versenyeznek, kit szólít fel először, illetve többször Zsuzsa néni. Aki jót mond, azt az okosságáért, aki butát, azt a jelentkezésért dicséri meg. Az egész osztály akkor kap dicséretet, ha még szünetben is nyugodtan ül a fenekén. De hát ez olyan fárasztó!
Nekem otthon elég annyi, ha egyszer sem mondom ki a nem szót: máris megkapom a napi dicséretadagot!

dicseretkivivasanakfortelyai

Káröröm

Ha valaki elvágódik, nekirohan a szekrénynek, felhorzsolja a térdét, széthasítja a nadrágját, felborul a biciklivel, elszakítja a munkafüzetét, kilötygeti a levest, leejt egy csészét, behúz egyet az osztálytársának, összekoccantja vele a fejét, nekem az mind olyan mulatságos, hogy muszáj felvihognom. Tudom, hogy nem túl szép viselkedés, meg anya is elmondta ezerszer, hogy a káröröm csúnya dolog. Kár, hogy egyelőre nem tudok leszokni róla. Pedig ha velem esnek meg ezek a vicces események, egyáltalán nem örülök, ha mások kárörvendeznek felettem.

karorom

Susmus

Matekon Zsuzsa néni ránk szólt, hogy ne sutyorogjunk. Ezen jól felbosszankodtam. Egyrészt Vikivel épp az összeadás eredményeit egyeztettük, ami szerintem még akkor is szabályos dolog egy matekórán, ha két példán nem tudtunk megegyezni. Másrészt Zsuzsa néninek fogalma sincs arról, mi a sutyorgás. Órai körülmények között legfeljebb suttogni, susogni, sugdolózni, sugdoskodni, netán susmorogni lehet. Na jó, esetleg pusmogni. De hogy sutyorogni?
Ahhoz feltétlenül sötétség, ágymeleg és takaró kell. Jöhet egy-két plüssállat is. De anya semmiképpen sem hiányozhat.

susmus