Kesztyűbánat

A kesztyűk általában rendkívül izgága ruhadarabok. Vagyis nem férnek a bőrükbe. Pontosabban a zsebembe. De igazából a kezemen sem maradnak meg. Ezért van az, hogy folyton eltűnik egyik vagy másik. Rosszabb esetben mindkettő. Így anya kénytelen évente többször is kesztyűt vásárolni nekem.
Az idén például ráakadtunk egy csodaszép kesztyűre: rózsaszín és szívecske van a tetején. Rögtön megígértem, hogy vigyázni fogok rá, mint a szemem fényére. Két napig minden rendben volt, de a harmadik nap már csak fél kesztyűvel tértem haza. Bánatosan bámészkodott ki a bal zsebemből. Nem is maradt el az anyai dorgálás! Se a megszeppenés… Másnap éppen hazafelé indultam az iskolából, amikor a folyosói fotel karfáján elém libbent az elveszettnek hitt kesztyűcske! Volt is anyai dicséret! De nem tartott sokáig, mert három nap múlva megint csak fél kesztyű kukucskált ki a kabátzsebemből, amikor beléptem az ajtón. Bambulhattam az anyai zsémbelés alatt. Ám következő nap hazafelé bandukolva a sulikerítésről megint rám mosolygott a szerencse meg a kesztyű. Újabb fogadkozás, ígérgetés, égre-földre esküdözés. Mit se használt: fél pár szívecskés kesztyűnek bizony megint lába kelt. Ezúttal sem kódorgott túl messzire: apa megtalálta az autóban, a gyerekülés alól szabadította ki. Hálából hatalmas puszit cuppantottam apunak is, a kesztyűnek is. Azt hittem, most már vége a viszontagságoknak. De sajnos tévedtem. Egy héttel később bizony nem bánhattam túl kesztyűs kézzel a hógolyókkal a nagy hócsatában. A szívecskés kesztyű azóta sem került elő. Biztosan a föld nyelte el.
Tegnap anyával a zeneiskola felé tartva lépten-nyomon fél pár kesztyűkre akadtunk. Volt sötétkék csíkos, barna egyujjas, piros, amit fehér masnik díszítettek, de legjobban azt a narancssárgát sajnáltam, amin egy nyuszi lapult szomorú tapsifüleivel. És persze mindegyik csupa sár meg lucsok volt, hiszen olvadt a hó. Mi lehet az én szívecskés kesztyűmmel?
Bárcsak lenne egy tündér, aki összeszedné az elpotyogtatott kesztyűket, kimosná, megszárogatná őket, aztán nyakába venné a világot, és megkeresné a párjukat! Micsoda kesztyűöröm lenne!
De azt hiszem, nincs ilyen tündér.

kesztyubanat