Vannak napok, amikor sehogy se akar vágni az eszem. Szívesebben lustálkodik, ahelyett, hogy kapcsolna vagy pörögne. Sőt néha inkább elmegy, nehogy valamit forgathassak benne. Sokszor bárhogy noszogatom, biztatgatom, nem áll kötélnek. Hát az elég kínos dolog. Különösen akkor, ha éppen dolgozatot írunk, és eszem ágában sincs a megoldás. Olyankor kénytelen vagyok a szomszédomra sandítani. A tancsi persze rögtön görbe szemmel néz rám, és felszólít, hogy inkább mozgassam meg az agyamat, hátha eszembe jut a megfejtés. Azt hiszi ugyanis, hogy egyszerűen csak lassú az észjárásom. Nem éri fel ésszel, hogy vannak napok, amikor egyáltalán nem hajlandó vágni az eszem.