Bosszantani elég izgi dolog.
Vikit azzal szoktam, hogy eláll a füle. Persze ez csak akkor látszik, ha hátrafogja a haját. Viki szerencsére rögtön megsértődik, és akkor végre játszhatok Vivivel, aki szintén a legjobb barátnőm, csak Viki folyton elveszi tőlem, és egyáltalán nem hagyja, hogy együtt legyünk.
Szívesen bosszantom Danit is: eldugom a radírját, mert tudom, hogy imád radírozni. Olyankor dühös lesz, haragosan matat a táskájában, aztán egyszer csak ott van a radírja az orra előtt. Sose jön rá, hogy én varázsoltam el és vissza. Azzal is mindig sikerül felhergelnem, hogy átkúsznak a könyveim, a munkafüzeteim, a színezőim az ő felére. Szerinte nekem mindenből kétszer több van, mint neki. Pedig csak a pad kisebb a kelleténél.
Kiválóan lehet bosszantani Zsuzsa nénit is, ha csengetés után a folyosón ácsorgunk. De azt csak hármunknak érdemes: akkor eredményesebb a bosszantás, mert nagyobb a ripakodás.
Marika nénit meg azzal lehet felhúzni, ha már sorakozni kell, nekem pedig szanaszét a holmim, a táskám meg üres. És ez majdnem minden nap előfordul, hiába szól előre.
Legszívesebben persze anyát bosszantom. Erre egész nap rengeteg lehetőség adódik. Például reggel még a harmadik, hangosabb keltegetésre sem kászálódok ki az ágyból. Vagy belelógatom a hajam a tejes tálikóba. Vagy magamra öntöm a teát indulás előtt. Mindezt persze csak azért, hogy elkéssünk az iskolából. Délután azzal, ha csigamód öltözök, mikor pedig sietni kéne zongoraórára.
Ha elbújok a bokrok mögött, hogy még tovább maradhassak a napköziben, anya pedig kénytelen legyen csevegéssel tölteni a drága idejét. Bosszantom anyát, ha összefirkálom a babáim arcát filctollal. Ha evés közben iszom, és kézzel is hozzáérek az ételhez.
Ha sokat eszem. Ha keveset eszem. Ha egyáltalán nem eszem. Ha piszkálom anyát dolgozás közben. Ha azt akarom, hogy foglalkozzon velem, amikor neki legalább ezer más dolga van. Ha váratlanul előfordulok.
A leghatásosabb bosszantó mondat pedig a leggondosabban megválasztott pillanatokban: Most mit csináljak?
Tovább fokozható a javaslatra adott “azt aztán nem” vagy “még mit nem” válasszal. Anyakedélytépázó mondat kezdődhet úgy is: kár, hogy… (nem kapok jégkrémet, nem számítózhatok, nem telefonálhatok Vikinek, nem mehetek le a játszótérre, nem lehet kutyám satöbbi).
A bosszantást azért művelem szívesen, mert anya olyankor nagyon vicces. Én befelé jókat nevetek, de nem merem kiengedni, mert akkor anya tényleg dühbe gurulna, és az már – azt hiszem – egyáltalán nem lenne vicces.