Ha valaki elvágódik, nekirohan a szekrénynek, felhorzsolja a térdét, széthasítja a nadrágját, felborul a biciklivel, elszakítja a munkafüzetét, kilötygeti a levest, leejt egy csészét, behúz egyet az osztálytársának, összekoccantja vele a fejét, nekem az mind olyan mulatságos, hogy muszáj felvihognom. Tudom, hogy nem túl szép viselkedés, meg anya is elmondta ezerszer, hogy a káröröm csúnya dolog. Kár, hogy egyelőre nem tudok leszokni róla. Pedig ha velem esnek meg ezek a vicces események, egyáltalán nem örülök, ha mások kárörvendeznek felettem.