Apunak erdőillata van. Bajusza a bokrok sűrűje, szakálla a fák lombja. Zöldillat. Levélszag. De az anyuszagot jobban szeretem. Hálóingéből, párnájából, dunnájából száll az illat.
És ha bebújok a szekrénybe, befúrom a fejem a ruhái közé, és szívom, szívom… sose tudok betelni vele. Olyan, mintha anyuba bújnék. A kistesómnak túrószagú a feje, mert folyton
tejet iszik. És pelusszagú a popsija, amíg anyu be nem keni illatos kenőcsökkel. Nagyinak kalácsillata van, nagypapának füstszaga, Cillus cicánk szőrszagú, Kati babám csupa fürdőhabszag.
Csak nekem nincs illatom.