Sutyorgás

Akkor a legjobb az este, ha sutyorgással van vége. Anya leoltja a lámpát, és bebújik mellém a hercegnős takaróm alá. Hosszas fészkelődés következik, mert a plüssállatok, babák és egyéb ágylakó lények azon fáradoznak, hogy kitúrjanak minket. Néha a fél anya lelóg, de mindig sikerül visszarángatnom, mielőtt végképp legurulna. Aztán mindenki megtalálja a helyét, és végre kezdődhet! A sötétben, anyameleg kuckóban olyan könnyen kicsusszan a számon, ami a szívemet nyomja! A féléskövecsek, bántódáskavicsok, szontyolodássziklák csak úgy koppannak vagy puffannak, attól függően, hogy a padlóra vagy a szőnyegre esnek. Ez olyan vicces, hogy muszáj kuncognunk. A kuncogástól általában csuklani kezdek, az meg olyan mulatságos, hogy kacagnunk kell. Ahelyett, hogy elcsendesednénk, jól felhangosodunk. Apa méltatlankodik is, hogy a hahotától nem hallja a híradót.
Mindenesetre a szívem már nem sajog. Csak az oldalamat szúrja a kacagás. De ez egyáltalán nem számít, hisz minden jó, ha az este vége jó.

sutyorgas