Három szó van, amit nagyon utálok: rögtön, rögvest, azonnal.
Reggeli után rögtön öltözni kell: minden ruhadarabot villámgyorsan magamra ráncigálni. Pedig olyan jólesne a zokni és a pulóver között egy kicsit szundikálni vagy ábrándozni! Amikor anya vagy apa megjön értem az iskolába, rögvest indulni kell, nem játszhatom végig a kártyát, nem mondhatom végig a mondatot, nem fejezhetem be a lovacskát. Pedig éppen nyerésre állok, pont mindenki rám figyel, és még soha nem kerekedett ki a ceruzámból ilyen szép pacifej! Amikor vége a filmnek, azonnal aludni kell menni. Pedig a reklám is érdekel, és különben sem vagyok soha álmos! Ez persze csak néhány példa, a három undok szó alattomban egész nap körülöttünk ólálkodik, hogy a legváratlanabb helyzetekben előugorhasson. Szerintem anyának meg apának sem ezek a kedvenc szavai, mert mindegyiket olyan méreggel mondják ki, hogy maguk is megriadnak, sőt berekednek tőlük. Olykor még a szemöldöküket is összevonják, amitől én rémülök meg, de csak egy kicsit. Javasolni fogom, hogy tiltsuk be ezeket a szavakat is, mint például az izét. A rögtön, rögvest, azonnal nélkül sokkal kényelmesebb és vidámabb lenne az életünk.