A reggelben, a délben, az estében az evést szeretem a legjobban. Folyton korgó gyomrommal alig várom, hogy asztalra kerüljenek a finomságok! Ezért szívesen segítek anyának. Keze ügyébe készítem a hűtőből vagy a kamrából a hozzávalókat, meghámozok, fölaprítok ezt-azt, kavartyolom a zubogó-bugyogó mindenfélét a lábasban, serpenyőben, lesem a sütőablakon keresztül a pirulást. És főleg szagolgatom, kóstolgatom a nyerseket, félkészeket, nem számít, ha fogfagyasztó hideg vagy nyelvégető forró. Csipegetek és lopkodok, ízlelgetek és nyalánkoskodok, de arra vigyázok, hogy hivatalos evés előtt jól ne lakjak. Mi lenne akkor a paprikakarikákkal felcicomázott sajtos-sonkás kiflivel, a tányérban ringatózó aranylevessel, a mártásban úszkáló husival, a cukrozott mákban hempergő szilvásgombóccal, a viccesen tekeredő spagettival, a csodálatos felfújtakkal, a pompás rakottakkal, a finom főzelékekkel, a kenőkékkel, a sok-sok salátával, hogy a sütikről, pogácsákról, lepényekről már ne is beszéljek!
Az evésben a falatozás a legjobb, de én leginkább falánkoskodni szeretek. A habzsolás se rossz persze. A két evés közötti nassolást általában titokban tartom. Egyszóval elég nagyevő vagyok. Sőt majdnem mindenevő, kivétel a karfiol és a brokkoli. Szerencsére anya mindig kedvenceket készít. És mivel sok kedvenc van, alighanem hamarosan pocakot eresztek. Majd versenyzünk papuskával, kié nő gyorsabban.