Amikor baba voltam, rácsos kiságyban aludtam, ami anya ágya mellett állt. A rácsot az egyik oldalon le lehetett engedni, így anyának nem kellett nagyot hajolnia, ha betett az ágyamba vagy kiemelt belőle. Amikor egy kicsit nagyobb lettem, a leeresztett rácsokon egykettőre kimásztam vagy éppen benn termettem, ha úgy tartotta kedvem. Aztán amikor megnőttem, és kilógott a lábam a rácsok közül, muszáj volt beszerezni egy másik ágyat, már nem rácsosat, hanem igazi heverőt, amire macis takarót terítettünk. A régi helyén állt, ezért ha néha éjszaka felriadtam, közelről hallottam anya szuszogását, apa hortyogását. Ráadásul anya még álmában is észrevette, ha lecsúszott a paplanom, így azonnal betakargatott. Ha lázam volt és a köhögéstől vagy a rosszat álmodástól sírtam, bebújhattam anya mellé. De sajnos ez ritkán fordult elő.
Amikor nagyobb lakásba költöztünk, lett külön szobám, benne narancssárga szekrényem, sok-sok polcom, pompás íróasztalom, emeletes ágyam, az ágy alatt ki-begördülő játékfiókom! Először fönt aludtam az emeleten, de amióta csúnyán beütöttem a bokám a létra fokába, inkább lenn tanyázom. Az emeleten a regiment plüssöm meg az óriás macim tartózkodik nappal, éjjelezik éjjel. Csak az a baj, hogy három szobán keresztül nem hallom apa hortyogását, anya szuszogását. A hercegnős takaróm is folyton lecsúszik, és ha már nagyon vacogok, kénytelen vagyok magam felrángatni a földről. A narancssárga szekrényben néha fura hangok karistolnak, az ablakpárkányon meg olykor rémisztő lények gomolyognak, nem beszélve a játékfiókban lapuló kisrókákról! Hiába panaszkodok anyának, hiába könyörgök apának: az én ágyam sajnos nem fér el az új hálóban.
Zoli azt mondta, legjobb, ha éjjel belopózok anyáék szobájába, óvatosan bekúszok közéjük, összegömbölyödök, mint egy cica, és meg se moccanok, meg se pisszenek, nem is nyaffintok. Hadd csodálkozzanak reggel! Zoli gyakran tesz így, s ha neki bevált, biztosan nekem is sikerül. De tényleg nagyon elővigyázatosnak kell lennem, mert ha anya felriad, dühös lesz, és szigorúan visszaparancsol az ágyamba: szuszogjak csak magamban!