Jövök-megyek és előfordul, hogy kövecske kerül ősszel a cipőmbe, télen a csizmámba, nyáron a papucsomba. A kavics csiklandozza hol itt, hol ott a talpam, vagy dörzsöli imitt-amott a lábujjaim. Egy darabig kibírom, aztán sántikálok néhány kerítésnyit vagy lakóháznyit, végül megállok, hogy kirázzam a betolakodót. Nem is olyan egyszerű fél lábon szökdécselve, ide-oda billegve leráncigálni a cipőmet. A kövecs helye azért ott marad egy darabig: kavicsnyi csikiemlék a lábamon.