Ahogy nekem, úgy időnként Pufinak is mosakodnia kell. Szerencsére neki nem naponta. Ugyanis ha anya kimossa, akkor órákig kell várnom, amíg megszárad. Sokszor egy fél napot. Ha nem süt a nap, vagy nem fűt a radiátor, akkor egy egészet. Ami igazán nagy megrázkódtatás. Pufigyömöszöléspuszilgatás- szagolgatás nélkül az élet… egy fabatkát sem ér. Anya eleinte külön fürdővizet készített Pufinak egy égszínkék lavórban, nem áztatta más mosnivalókkal együtt. Hagyta egy kicsit lebegni a habokban, aztán gyengéden masszírozta, finoman dögönyözte, paskolgatta. Majd jól kicsavarta, ami persze egy kicsit fájt Pufinak, de hősiesen tűrte. Aztán következett a szárítókötélre csippentés, amit Pufi imád, hiszen kedvére himbálódzhat és bámészkodhat az ötödikről. Igaz, csak tavasztól őszig, mert télen csak a sokkal unalmasabb radiátoron heverészésre számíthat.
Egyszer mosásra várva a fürdőszobában Pufi kihallgatta egy zoknipár meg egy trikó beszélgetését, akik a mosógépben szerzett élményeikről áradoztak. Pufi elhatározta, hogy ezt neki is ki kell próbálnia. Úgyhogy igyekezett elvegyülni a törölközők között, mert a zoknikat elég nagyképűeknek tartotta. Olyan ügyes volt, hogy anya mit sem sejtve felnyalábolta a törölközőhalommal együtt, valamennyiüket bepréselte a mosógépbe, rájuk csapta az ajtót, aztán egy gombnyomás, és kezdődhetett az élményfürdő! Pufi először rémült örömmel sikongatott, mint én a Calypso nevű hullámvasúton vagy a körbe-körbe sodró medencében, de miután kiderült, hogy nagyobb baj nem lehet, vígan csúszdázott, lóbálózott, himbálózott és gabalyodott az egykedvű törölközőkkel. Igazán sajnálta, amikor vége lett a mókának. Anyának meg elkerekedett a szeme, amikor apa nagy zöld fürdőlepedőjéből egyszer csak előgurult Pufonyám. Aztán kis fejcsóválás után úgy döntött, véget vet a különmosásnak, hiszen Pufi különösebb sérülések nélkül túlélte a mosógépes kalandot.
Különmosás ide, együttmosás oda, én igyekszem, hogy mosásra minél ritkábban kerüljön sor. Amikor ugyanis Pufi végre megszárad, és újra ölelgethetem-puszilgathatom-szagolgathatom, olyan erős lenoros vagy coccolinós szaga van, hogy felfordul a gyomrom. Napokig tart, míg gondos kényeztetés után visszakapja az összetéveszthetetlenül fenséges pufillatot.