Kedvenc állatom a béka. Pedig tavaly még nem szerettem, csak a zöld gumibékámat, amivel fürdés közben szoktam játszani. Most meg már kettőt meg is simogattam, egyet pedig dajkáltam. A negyediket betettem egy befőttesüvegbe, de apa azt mondta, hogy inkább engedjük szabadon. Most már tudom, mert sokkal okosabb vagyok, mint tavaly, hogy a béka egyáltalán nem harap és nem csíp, csak szúnyogra vadászik. A szúnyogot meg amúgy is utálom, mert ha megcsíp, jó nagy piros dudorok nőnek a lakoma helyén, amik úgy viszketnek, hogy muszáj állandóan dörzsölnöm meg vakarnom őket. Általában sikerül véresre, akkor anya fertőtleníti, amitől persze visítanom kell. Idén sajnos rengeteg szúnyog van, és olyan ravaszak, hogy még a hálón is besurrannak, és nem elég, hogy egész éjjel a fülembe zúgnak, még szorgalmasan kóstolgatnak is, hogy teljesen bepöttyösödjek. Vagy bedudorosodjak.
Tegnap bemondta a tévé, hogy szúnyogirtás lesz. Azt hiszem, egy zöld repülőről békákat permeteztek, mert annyi lett a kicsi béka szerteszét, hogy óvatosan kell lépkedni, nehogy agyontapossuk a hasznos szúnyogirtókat. Amúgy a békák nagyon viccesek, mert apró kavicsnak vagy göröngynek álcázzák magukat, és amikor közelítünk, egyszer csak elugrabugrálnak, mintha lába kelne a kőnek vagy a rögnek. És állandóan nekifutnak a falnak, amiről persze rögtön visszapotyognak. Akkor a legmulatságosabbak, amikor a fűszálakon kúsznak-mászkálnak. Kedvenc tartózkodási helyük a terasz, ahol a kint hagyott cipőkben szundikálnak. De beszemtelenkednek a konyhába is, és már a fürdőszobában is találkoztam kettővel. Lehet, hogy a gumibékámmal szeretnének barátkozni? Apa persze rendszeresen kilakoltatja őket.
Az is lehet, hogy valami gonosz boszorkány tréfát űz velünk, és ezek az apró brekkencsek valójában elvarázsolt királyfiak. Te jó ég, hány puszinak kell majd elcsattanni, hogy ezek mind visszavarázsolódjanak! És vajon lesz ehhez elég vállalkozó kedvű királylány?