Ha én lennék a szélirányító, reggel mindig hátulról fújna a szél, hogy még csengetés előtt beérjek az iskolába. Délutáni séta közben szemből fújna, hogy a rakoncátlan tincseimet hátrafésülje. Amúgy is imádom, amikor szembeszélben lobog a hajam! Ha tollasozni akarunk, egyszerűen megállítanám a szelet, ne akadályozza a labda röptét. A nagy szürke felhők ellen a felhőhajkurászó szelet alkalmaznám, hogy süthessen a nap kedvére. Forgószelet kavarnék, ha a fiúk piszkálnak, hogy miközben bepörögnek, mi elmenekülhessünk Vikiékkel. A gonosz szeleket, az orkánt, a hurrikánt és a tornádót pedig egyszerűen elterelném. Vagy letiltanám.
De sajnos nem én vagyok a szélirányító. Ezért aztán anyával mindig jól összekapaszkodunk, ha erős szélben járunk, mert így biztosan egyikünket sem kapja fel a szél.