Bizonyos ételek nem elégednek meg azzal, hogy különböző edényekben (például fazékban, lábasban, tepsiben, bográcsban, serpenyőben, tányérban, tálikóban, csészében) tartózkodjanak, majd onnan a kanál és a villa nevű szállítóeszközzel a számba jussanak. Utazásuk során némely falatok szívesen néznek szét a nagyvilágban, ezért hajmeresztő akrobatamutatvánnyal lebucskáznak az evőeszközről, és fröccsenéssel, csöppenéssel, pottyanással a terítőn, a pulóveremen vagy a nadrágomon kötnek ki. Ez elég vicces dolog lenne, csakhogy a falatok nyomot hagynak maguk után, ami rögtön arról árulkodik, hogy már megint meghazudtolom a koromat, hiszen sikerült ismét úgy ennem, mint egy kisbaba. Apa a fejét csóválja, anya sápítozik és korhol. Ezek szerint nagyi és papus is meghazudtolja a korát, amikor halászlépöttyös ingben és mártásmintás blúzban állnak fel az asztaltól? Nekik persze jó, mert ők nyugodtan viccelődhetnek a foltokon. És senki sem tolja le őket.